Gyakori kérdés inzulinrezisztens páciensek körében, hogy hányszor egyenek egy nap. Talán a legelterjedtebb ajánlás a 160 grammos szénhidrát diéta és a napi ötszöri étkezés – gyakran előfordul, hogy szakemberek is ezt az irányt ajánlják, azonban a jelenlegi szakirodalom nem támasztja alá egyértelműen ezt a megközelítést. Ráadásul sokan azt tapasztalják, hogy ez a diéta mellett sem érzik magukat jobban, így óhatatlanul felmerül bennük a kérdés: biztos, hogy ez a megfelelő számukra?
Kell napi ötször enni?
Nem. A napi ötszöri étkezés ülő életmód mellett kifejezetten felesleges, hacsak a páciens állapota nem kívánja meg. Ilyen mennyiségű étkezés esetében szinte biztos, hogy kalóriatöbblet keletkezik, ami pedig gátolja a fogyást. Nagy precizitást igényel, rengeteg készülést, és javasolt megtanulni mérni az elfogyasztott ételek mennyiségét, összetételét, legalábbis átmenetileg biztosan. IR esetén a gyorsan felszívódó szénhidrátokat gyakran javasolják olyan ételekkel együtt fogyasztani, amelyek lassítják a felszívódást. Ezáltal elkerülhető a hirtelen vércukorszint-emelkedés, és kiegyensúlyozottabb marad a vércukor. Ezek a kiegészítők pl. gyümölcs mellé többnyire magvak, rostosabb kekszek (pl. Korpovit), joghurt. Ezekkel a „kis kiegészítésekkel” azonban többszöröse lesz a kalóriabevitel – épp ezért javaslom a folyamatos glükóz monitorozást (CGM – continous glucose monitoring) inzulinrezisztenciában, mert nem biztos, hogy a vércukorra olyan rossz hatással lenne a gyümölcs, ez csak feltételezés, és a hatás főleg egyéni reakción alapszik.
Mindig szem előtt kell tartani, hogy az egyén állapota mit kíván meg, ugyanis van, akinek szükséges a napi ötszöri étkezés, és van, akinek a gyümölcs (bizonyos gyümölcsök!) panaszt okoz. Általános érvényű szabályokat tartani pedig csak extra stressz, és akár évekre megbélyegezheti a mindennapi ételválasztási szokásokat.
160 gramm szénhidrát diétát kell tartani?
A válasz szintén nem. Ez a „diéta” inkább úgy értendő, hogy kb. 160 grammra lenne szükség – nem adhatunk ugyanannyi szénhidrátot a 130 kg testsúlyú, 160 cm testmagasságú páciensnek, aki ülőmunkát végez, és az 54 kg-os, 160 cm magas páciensnek, aki rakodóként dolgozik és heti kétszer úszni jár. A két egyén esetében valószínűleg a célok is mások, mégis ugyanazt a diétát kellene követniük. Ez szerintem egyértelműen visszaadja, hogy mennyire nem kőbevésett ez a bűvös 160-as szám. Nem beszélve arról, hogy pszichésen mennyire meg tud viselni valakit, ha egy ennyire merev szabályrendszert kell követni, mondván, csak így kaphatja vissza az egészségét.
De akkor most hogyan is kellene étkezni?
Akkor javasolt a napi ötszöri étkezés IR-ben, ha étkezések után 2-3 órával szédülés, izzadás, éhségroham jelentkezik. Még ekkor is megfontolandó, hogy jól vannak-e az ételek összerakva makrotápanyagok szempontjából. Természetesen van az a helyzet, amikor a napi ötszöri étkezés szükséges az egyéni reakciók miatt.
Azoknál, akiknél a fent említett tünetek nem jelentkeznek, a napi 2-3 étkezés is elegendő tud lenni. Felesleges erőltetni a reggelizést, ha valaki sosem reggelizett, és a közti étkezések (tízórai, uzsonna) sem kell, hogy megtörjék a napot.
A legfontosabb szempont, hogy tartható és rugalmas legyen az életmód, túlzott szigortól mentes. Ha nem ilyen, akkor várhatóan nem fogja a várt eredményt hozni, és ismételt jojózást eredményezhet.