A GLP-1-kezelés mellett jelentkező hajhullás egyre több, Ozempicet, Wegovyt vagy Mounjarót használó ember számára okoz aggodalmat. A háttérben nem feltétlenül maga a gyógyszer áll: a gyors fogyás, az elégtelen energiabevitel és különböző tápanyaghiányok is szerepet játszhatnak. Ez természetesen aggodalmat kelthet, különösen akkor, ha a fogyás egyébként eredményes, és a kezelés javítja az életminőséget.
A rendelkezésre álló kutatások alapján a hajhullás valóban előfordulhat GLP-1-receptor-agonisták, illetve a kettős GIP/GLP-1-receptor-agonista tirzepatid alkalmazása mellett. Ugyanakkor még nem tisztázott teljesen, hogy a jelenségért maga a gyógyszer, a gyors fogyás, az elégtelen energia- és tápanyagbevitel vagy ezek együttes hatása felelős-e.
Valóban okozhatnak hajhullást ezek a gyógyszerek?
A hajhullás nem tartozik minden GLP-1-alapú készítmény leggyakoribb mellékhatásai közé, de a tapasztalatok között, és klinikai vizsgálatokban is megjelent.
A Mounjaro (tirzepatid) testsúlycsökkentő kezelésben a hajhullást összességében gyakrabban jelentették az injekciós terápiában résztvevők, mint a placebót kapók. Az amerikai Zepbound alkalmazási előírása szerint a hajhullás a testsúlycsökkenéssel mutatott összefüggést, és nőknél gyakrabban fordult elő: a tirzepatidot használó nőknél 7,1%, míg a férfiaknál 0,5% volt az előfordulása. A placebocsoportban ez az arány nőknél 1,3%, férfiaknál 0% volt.
Az Ozempic/Wegovy-val (szemaglutid) kapcsolatban szintén jelentek meg hajhullásra utaló klinikai és gyógyszerbiztonsági adatok. Egy 2026-ban publikált szisztematikus áttekintés szerint a vizsgált GLP-1-alapú kezelések közül a szemaglutid és a tirzepatid mellett jelentették a legtöbb hajhullásos esetet, de a szerzők hangsúlyozták, hogy az adatok többsége megfigyeléses vizsgálatokból és mellékhatás-bejelentésekből származik.
Egy 2026-os, elektronikus egészségügyi adatokon alapuló BMJ-vizsgálatban a GLP-1-receptor-agonistát használó, 2-es típusú cukorbeteg felnőttek körében magasabb volt a nem hegesedő hajhullás kockázata, mint két másik antidiabetikus gyógyszercsoport alkalmazói között. Az abszolút gyakoriság azonban továbbra is alacsony maradt: évente körülbelül néhány új eset jutott ezer kezelt személyre. Mivel megfigyeléses vizsgálatról van szó, az eredmény összefüggést jelez, de önmagában nem bizonyítja, hogy közvetlenül a gyógyszer károsítja a hajhagymákat.
A legvalószínűbb magyarázat: telogén effluvium
Az injekciós kezelés mellett tapasztalt hajhullás sok esetben úgynevezett telogén effluvium lehet.
A hajszálak nem folyamatosan, azonos ütemben növekednek. A hajhagymák egy része növekedési, más része átmeneti vagy nyugalmi szakaszban van. Telogén effluvium esetén valamilyen testi vagy lelki megterhelés hatására a szokásosnál több hajhagyma kerül egyszerre nyugalmi fázisba. A hajhullás ezért jellemzően nem azonnal, hanem a kiváltó eseményt követő körülbelül két-három hónap múlva válik feltűnővé.
Kiváltó tényező lehet többek között:
- a gyors vagy nagyarányú fogyás,
- a jelentős energiamegvonás,
- a fehérje- vagy mikrotápanyag-hiány,
- egy fertőzés vagy lázas állapot,
- műtét,
- erős pszichés stressz,
- pajzsmirigybetegség,
- hormonális változás,
- egyes gyógyszerek alkalmazása.
A Cleveland Clinic összefoglalója szerint a gyors testsúlycsökkenés önmagában is kiválthat telogén effluviumot, a szélsőséges vagy erősen korlátozó étrend pedig tovább növelheti a kockázatot a kialakuló tápanyaghiányok miatt. Ez magyarázhatja, hogy a hajhullás elsősorban azoknál jelenik meg, akik rövid idő alatt sokat fogynak, vagy a gyógyszer erős étvágycsökkentő hatása miatt tartósan nagyon kevés energiát és tápanyagot fogyasztanak.
Nemcsak a fehérjebevitel számít
A haj fő szerkezeti anyaga a keratin nevű fehérje, ezért a megfelelő fehérjebevitel valóban fontos. A kezelés mellett azonban gyakran nem egyszerűen arról van szó, hogy valaki kevés húst, tojást, tejterméket, hüvelyest eszik.
Az étvágy jelentős csökkenésével az étrend teljes mennyisége és változatossága is visszaeshet. Így a fehérjebevitel mellett a vitaminok, ásványi anyagok, esszenciális zsírsavak és az összes energiabevitel is elégtelenné válhat.
A haj növekedéséhez többek között megfelelő mennyiségű:
- energia,
- fehérje,
- vas,
- cink,
- B12-vitamin,
- folsav,
- D-vitamin,
- valamint számos egyéb vitamin és nyomelem szükséges.
A hirtelen fogyás és a csökkent fehérjebevitel régóta ismert kiváltója az akut telogén effluviumnak. A szakirodalom a vashiányt, a cinkhiányt, valamint több vitamin hiányát is lehetséges közreműködő tényezőként említi.
Ez nem jelenti azt, hogy hajhullás esetén automatikusan nagy dózisú hajvitamint kell kezdeni. A feleslegesen szedett étrend-kiegészítők nem feltétlenül segítenek, bizonyos tápanyagokból eleget megfelelő formában bevinni, a túlzott bevitel pedig maga is fokozhatja a hajhullást. A célzott pótlásnak ezért lehetőleg igazolt hiányállapoton és szakember által értékelt étrenden kell alapulnia.
Felszabadulhatnak-e „méreganyagok” a zsírszövetből fogyás közben?
A zsírszövet nemcsak energiaraktár. Bizonyos zsírban oldódó, hosszú ideig lebomlás nélkül fennmaradó környezeti szennyezők, úgynevezett perzisztens szerves szennyező anyagok (POP-vegyületek) felhalmozódhatnak benne.
Ide tartoznak például egyes, ma már betiltott vagy korlátozott növényvédő szerek, más, zsírban oldódó vegyületek. Vizsgálatok alapján jelentős fogyás során ezek egy része mobilizálódhat a zsírszövetből, ezért átmenetileg emelkedhet a vérben mérhető koncentrációjuk. Minél nagyobb és gyorsabb a fogyás, annál kifejezettebb lehet ez a változás.
Jelenleg nincs megfelelő humán bizonyíték arra, hogy a GLP-1- vagy GIP/GLP-1-kezelés során jelentkező hajhullást ezeknek a vegyületeknek a felszabadulása okozná. A legtöbb kutatás a szennyező anyagok vérszintjét és lehetséges anyagcsere-, hormonális vagy gyulladásos hatásait vizsgálta, nem pedig a hajhullással fennálló kapcsolatukat.
A nehézfémek esetében még bizonytalanabb a helyzet. Egyes fémek képesek kapcsolatba lépni a zsírszövettel, és túlzott környezeti expozíció esetén különböző egészségkárosító hatásaik lehetnek. Azt azonban nem támasztják alá megfelelő vizsgálatok, hogy gyors fogyás során a zsírszövetből felszabaduló nehézfémek a GLP-1-kezeléshez társuló hajhullás gyakori vagy igazolt okai lennének.
Mit érdemes tenni hajhullás esetén?
1. Ne hagyja abba önállóan a gyógyszert
A hajhullás önmagában nem feltétlenül indokolja a kezelés megszakítását. Az adagolásról, az esetleges lassabb dózisemelésről vagy a kezelés módosításáról a gyógyszert felíró orvossal kell dönteni.
2. Érdemes megvizsgálni a fogyás ütemét
A nagyon gyors fogyás nagyobb testi stresszt jelenthet, és növelheti a telogén effluvium, az izomtömeg-vesztés és a hiányállapotok kockázatát. Nem mindig a lehető leggyorsabb fogyás jelenti a legkedvezőbb eredményt. Érdemes türelemmel lenni.
3. Át kell tekinteni teljes étrendet
Nem elegendő kizárólag a napi fehérje mennyiségét ellenőrizni. Fontos áttekinteni:
- a teljes energiabevitelt;
- az étkezések számát és mennyiségét;
- a fehérjeforrásokat;
- a zöldség- és gyümölcsfogyasztást;
- a vas-, cink-, B12-vitamin-, folsav- és D-vitamin-forrásokat;
- a zsiradékok minőségét;
- valamint a hányinger, hányás, hasmenés vagy székrekedés jelenlétét.
4. Szükség esetén laborvizsgálat javasolt
Az orvos az egyéni tünetek, betegségek és étrend alapján többek között az alábbi vizsgálatokat mérlegelheti:
- teljes vérkép;
- ferritin és egyéb vasanyagcsere-paraméterek;
- TSH és szükség esetén további pajzsmirigyvizsgálatok;
- B12-vitamin és folsav;
- D-vitamin;
- máj- és vesefunkció.
Nem minden esetben szükséges valamennyi vizsgálat, és a laboreredményeket mindig a tünetekkel, az étrenddel és a kórelőzménnyel együtt kell értékelni.
5. További orvosi vizsgálat is szükséges lehet
Nem minden hajhullás telogén effluvium. A kezelés időszakában válhat feltűnővé például egy korábban is fennálló női vagy férfi típusú hajritkulás, autoimmun eredetű alopecia, fejbőrbetegség vagy pajzsmirigyprobléma.
Különösen indokolt a bőrgyógyászati vizsgálat, ha:
- foltokban hullik a haj;
- a fejbőr viszket, fáj, hámlik vagy gyulladt;
- a hajhullás hónapokig fennáll;
- a hajválaszték látványosan kiszélesedik;
- a szemöldök vagy a testszőrzet is ritkul;
- vagy egyéb tünetek is jelentkeznek.
Visszanőhet a haj?
Telogén effluvium esetén a hajhagymák rendszerint nem pusztulnak el. Amennyiben a kiváltó tényező, például a túl gyors fogyás, az elégtelen energiabevitel vagy egy hiányállapot rendeződik, a hajhullás általában fokozatosan csökkenhet.
A javulás azonban nem azonnali. A haj növekedési ciklusa miatt gyakran több hónap szükséges ahhoz, hogy a hajhullás mérséklődjön, az új hajszálak megjelenjenek, és a hajtömeg láthatóan is helyreálljon. A Cleveland Clinic áttekintő cikke szerint az akut telogén effluvium sok esetben átmeneti, és a kiváltó ok megszűnése után a haj növekedése ismét rendeződhet.
Szerző: Frank Adrienn, táplálkozástudományi szakember, MSc
Munkám során GLP-1- és GIP/GLP-1-kezelésben részesülő pácienseket támogatok az étrend megfelelő összeállításában, a tápanyaghiányok, az elégtelen energiabevitel és az izomtömeg-vesztés kockázatának csökkentésében.
Utolsó szakmai frissítés: 2026. augusztus
Források:
- Tang H, et al. Risk of hair loss associated with glucagon-like peptide-1 receptor agonists: target trial emulation. BMJ. 2026;394.
- Gupta AK, et al. GLP-1 therapies and hair loss: a systematic review of clinical and pharmacovigilance evidence. 2026. PMID: 41998799.
- Piraccini BM, et al. Hair Loss in Patients on Glucagon-Like Peptide-1 Receptor Agonists: A Scoping Review. Dermatology and Therapy. 2026.
- U.S. Food and Drug Administration. Zepbound – Prescribing Information. 2026.
- Hughes EC, Saleh D. Telogen Effluvium. StatPearls Publishing; frissítve 2024.
- Guo EL, Katta R. Diet and hair loss: effects of nutrient deficiency and supplement use. Dermatology Practical & Conceptual. 2017;7(1):1–10. doi:10.5826/dpc.0701a01.
- Cleveland Clinic. Telogen Effluvium: Symptoms, Causes, Treatment and Regrowth.
- Cleveland Clinic. Does Ozempic Cause Hair Loss? What We Know.
- Rouhou MC, et al. Adverse effects of weight loss: Are persistent organic pollutants a potential culprit? Diabetes & Metabolism. 2016;42(4):215–223. PMID: 27321206.
- Jansen A, et al. Increased blood levels of persistent organic pollutants after weight loss—A review. Journal of Toxicology and Environmental Health, Part B. 2017;20(1):22–37. doi:10.1080/10937404.2016.1246391.
- Jandacek RJ, et al. Interactions of Body Weight Loss with Lipophilic Toxin Storage. 2024.
- Tinkov AA, et al. Adipotropic effects of heavy metals and their potential role in obesity. Faculty Reviews. 2021;10:32. doi:10.12703/r/10-32.